Viola Szandra: A Vak és a világtalan (VI. évad - A)
There are no translations available.

MU Terminál: Barta Dóra: Sans Visage / Fejes Ádám: Látomás

A MU Terminálos évfolyam első idei előadásához érkezett. Bemutatkoztak az új tehetségek. Vagy inkább csak közvetítő közegei voltak két koreográfus (újra)bemutatkozásának? Ez volt az egyik alapvető kérdés, amely felmerült bennem a Terminál-estet követően.

És itt nem a sziszüphoszi kérdéskör ringlispieljében szeretnék fejvesztve forgani: hogy az alkotás vagy az alkotó, s a rendező vagy a táncosok érdemelnek-e elsőbbséget? Csupán azon tűnődök, hogy a két előadás milyen mértékben a tanulókért, és milyen arányban a koreográfusokért jött létre? S sajnos nem érzem azt, hogy ennek a hat fiatalnak valóban lehetősége lett volna önmaga, saját korlátai és határai felismerésére és túllépésére, egyfajta vezetett önfelfedezésre, s a produkciókon belül tehetségük maximális kiélésére. Ehelyett sokszor öncélú, sokszor túlságosan is nehéz feladatoknak kellett eleget tenniük.

Ha a MU Terminál eredeti hivatásának és célkitűzésének való megfeleltetés szempontjából vizsgálom tehát, egy torzó, kibillent mérleget látok.. De tekintsünk el ettől, s mint előadást, mint műalkotást is mustráljuk meg a látottakat.

Barta Dóra Sans Visage című tánckollekciójára mondhatnánk azt is, hogy céltalan játszadozás. Lehetne az is, mert lehetne kedvesen ide-oda repdeső pacsirta, ha nem lenne időnként karvalyorra, máskor vércsekarma, harmadszor pedig galamb nyaka. Mert így, csak egy ijesztő, gnóm állat ide-oda kapó verdesése. A hat táncos fekete kapucnis pulcsiban, térdvédőben és rövidnadrágban, sokkal inkább tűnik egy rap-videoklip háttértáncosának, mint táncművésznek. Az öltözet ugyanis céllal csak Horváth Ádámon kínál egyénesülési lehetőségeket, kihangsúlyozva szándékosan nyegle, paprikajancsi mozgását és megmutatva kiváló komikus karaktereit.

Megnyugvások és feltüzesedések váltogatják egymást, ellentétes hangulati pólusok cserélgetésével telik az idő. Tömeg és egyén oppozíciója, duettek és szólók egymásmellettisége biztosítja a változatosságot. Látunk kemény, kimért kompozíciójú össztáncokat, amiket általában líraiaskodó és érzelmeskedő szólók követnek majd tragikomikus illesztések. Ennek egyik példája az a jelenet, amikor három táncosnő, vicces, festett állatmaszkokba öltözik, majd oda-vissza, tettetett csodálkozással bámulja egymást, mint borjú, s újkapu. (rettentően erőltetett, kedélyeskedő, jópofáskodó poénnak tartom.) A másik, még ennél is erőltetettebb gesztus a verbalitás (helytelen) használata, úgy, mint a szándékosan hangos és kihangsúlyozott lihegés, szuszogás és sóhajtgatás, amelyekkel semmiféle drámaiságot nem sikerült sugallni, (már, ha ez volt a cél) helyette már-már edzőteremben gyúró bodybuilderek nyögéseit idézte.

Az említett táncnüanszokban viszont sem történeti, sem hangulatanatómiailag felépíthető törzset ill. prekoncepciót nem vélek felfedezni. E strófaszerű egységek, mintha különböző művekből lennének összeollózva. Semmiféle koherenciát vagy kronológiát nem mutatnak. S a tánc sokkal inkább gondolataltatónak, mint gondolatébresztőnek mondható, csupán üres puffogtatásai mozdulatoknak és kósza lábdobálásoknak, melyek mindössze egymástól idegen kifejeződések. A jelentés labirintusaiból csak alig-alig felhangzó visszhangokat érzékelhet a néző. Az ihletkényszer alatt megtermékenyülni nem tudó mű nyögései ezek, egy önmagát gerjesztő koreográfus élvezettelen próbálkozásai.

A második, Látomás című darab ( Fejes Ádám) dramaturgiáját és felépítését tekintve jóval átgondoltabbnak mondható. Három táncosnak ezúttal a bekötött szemmel való térmozgás feladatával kellett megbirkóznia. Ebben az előadásban a vakság tematizálása, s a világtalanság  kívülről és belülről egyaránt való „láttatása” volt az egyetemesítés eszköze. Az egész koreográfia egyfajta expresszív rámutatás a vakság jelentésrétegeire. De melyek is ezek? Mit is jelentenek számunkra? Hiszen görög eposzeszményeken nevelkedett társadalmunk aligha tud elvonatkoztatni Theiresziász, Oidipusz vagy Homérosz alakjától. Tehát a nem látás a befelé nézés, a belső tudás képzettartalmait hívja elő. S maga a cím is utat enged egy ilyen kép kialakításának. De lehet sötét, „vak”, kilátástalan, éjszakai, elvakult és még sorolhatnám a jelzőket. A Látomás esetében belefér ez is, az is, nem zilálja össze előzetesen adott konvencióinkat és nem teremt újakat.


_dsc0584KNI

Az előadókat agyaggal kenik be, ezáltal a test még anyagszerűbb volta lesz szembeötlő. Díszlet egy képkereten avagy ablakkereten kívül nincsen. Az említett tárgyban hosszú percekig üldögél az egyik vak. Ezt a kompozíciót remek „ultra-oximoronnak” tartom, hiszen a keret, amely általában festményt vagy tájat zár körül épp a vizuális bőségét jelenti, a vak számára azonban legfeljebb szimbolikus lehet. Nem így a közönség, hiszen ő mindent láthat, így állandóan egyfajta képi többlettel rendelkezik, minden látható információ birtokosa, azonban így annál is inkább felébredhet benne a kíváncsiság a nem látható világ iránt. Az azonban mindezek ellenére is terra incognita marad. Lehet, hogy mindez csak vak látványosság, szemfényvesztés? Igazán mély titkok ugyan is nem válnak „láthatóvá”. A színpadi történések túlságosan is képlékenyek, alaktalanok maradnak.

_dsc0762KNI

Számos érzékletes, finomra élezett tánc pereg le szemeink előtt, amelyben a táncosok leginkább taktilis világbeli tapasztalataikra hagyatkoznak, a lassú, sokszor óvatos mozgás olyan, mint egy meditációs táncmantra. A darab végére pedig az előadók megszabadulnak „vak dió” létüktől, sikerül felnyitni szemüket és testüket egyaránt, a vakságtól elindulnak a látás megismeréséig,- ezzel a pozitív, előremutató bár tulajdonképpen túl nagy meglepetést nem okozó történéssel zárul a koreográfia.

Ám mielőtt „szó-vérebként” továbbmarcangolnám a MU Terminál „A” előadását, fontosnak tartanám azokat a pozitívumokat is megjegyezni, hogy a táncosok szemmel láthatóan máris szilárd technikai alappal rendelkeznek, ezen kívül képesek pontosan, precíz odafigyeléssel végrehajtani a rájuk mért feladatokat, továbbá számos dinamikai és stílusbeli árnyalat megcsillanni látszik most készülő szaktudásuk palettáján. Kíváncsian várjuk, a következő MU Terminál estet!

viola_szandraSzerző: Viola Szandra

tancelet.hu

 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)