Ádám Kata - És mondám, és lőn (VI. évad - C)
There are no translations available.

Ádám … nélkül – MU Terminal, Mancopy Dance Company

A MU Színház évadnyitó előadása stílszerűen a bibliai kezdetekhez nyúl. Az első-lét kerül terítékre: Ádám ádámságának, Éva-nélküliségének, egyáltalán első emberi és férfiúi mivoltának problémája.

A darab ajánlója duplikált Ádámot ígér egy feltételezett bibliai csavarral. Két Ádámot, egyet az ismert sztori alapján Évával és egy másikat Éva nélkül. Az Első Emberből rögtön kettő meg is jelenik a színen, amolyan egyazon térben és időben létező doppelgänger-ként. A különbség köztük csak a Másik: Éva, aki itt egyszerre három testben is láthatóvá válik. (A két szám, a 2 és a 3 önmagában is erős szimbólumértékkel bír, számos asszociációt előhívhat a nézőből, de a koreográfia nem épít erre.) Éva megháromszorozódása azt is jelzi, hogy nem mint az Első (egyetlen) Nő érdekes ő, hanem mint a női minőség megtestesítője. Nő, azaz a nem-férfi, és nő mint a férfi párja. A táncosnők mintegy hullámozva veszik körül Ádámot (a két férfi táncos váltogatja, éppen melyik Ádámot testesítik meg), olykor mindannyian ott vannak, erősítve a női jelenlétet, máskor csak egyikük, ilyenkor személyesebb, intimebb helyzetek teremtődnek. A három nő később sem ölt elkülöníthető alakot, nem személyesíthetők meg, végig megmaradnak a női energia hullámzó megtestesülésének.

A címben „…”-tal jelzett hiány – Ádám … nélkül – kérdéseket ébreszt: ha a darab ajánlója alapján a két Ádám megjelenésének lényege, kissé leegyszerűsítve, a nővel való és a nő nélküli létforma, akkor a cím miért nem Ádám Éva nélkül? Mi nélkül lehet még Ádám? Minek a hiánya definiálhatja még Ádámot, ha nem Éva nemléte? Az előadás kezdetén a bibliai teremtő szavak E/1. személyben dörrennek bele az elsötétített színházi térbe: „Kezdetben teremtettem az Eget és a Földet...” Ezek szerint az Éva nélküli Ádám világában nemcsak Éva nem létezik, hanem az Úr sem? Ha az Úr nem teremtett Ádám mellé Évát is, akkor talán világot sem teremtett? Egyáltalán, akkor nem teremtett? Tehát az átirat alapján Ádám teremtette a világot és szükségképpen önmagát? Talán az Úr maga Ádám és Ádám maga a teremtő? Egy Ádám Isten nélkül? Egy Isten az ember nélkül? Végtelenül széleskörű és mély filozófiai kérdésfelvetés adódhat a címben megfogalmazott és a nyitómondatokban elhangzott felütésekből.

Mindebből azonban a koreográfia csak egyes mozzanatokat jelenít meg. Míg az egyik Ádám körül folyamatosan ott motoszkál a női energia a három táncosnő képében, a másik Ádám magánya szembeötlő. Egy olyan első férfit látunk, aki mellé nemhogy nem teremtetett nő, de – mivel annak megteremtése előtt járunk – annak hiánya sem fogalmazódhatott még meg. Így ez az Ádám áthatolhatatlan magányában önmagához, önmaga felé fordul, és az egyedül lehetséges kérdésekre látszik keresni a választ: meddig terjedek én? Ha annyira egyedül vagyok, hogy még Éva sincs (talán még az Úr sincs), akkor mi van egyáltalán az Én-en kívül. Más testek hiányában hirtelen kérdésessé válnak az Én fizikai kiterjedésének határai. Meddig tartok én a testemben és a térben? Meddig vagyok én a test – vagyok egy a testtel –, és mikortól válik a test az enyémmé. Melyikünk kié? Az Éva-nélküli-Ádám megkarcolgatni látszik hasonló kérdések felszínét, de nem mélyül el igazán egyikben sem, pedig a darab kezdeti sejtelmes ígéretei messzire vezethetnek egy talán hosszabbra engedett előadás esetében.

Hasonló kérdések bukkannak fel az est első darabjában, Maura Morales rövid koreográfiájában is (Áthatolhatatlan). Ha lehet szorosabb kapcsolatot feltételezni a két mű között, akkor a Jens Bjerregaard szólójában felvázolt, eredendően adott szakadék Én és Világ, Én és Test, Test és Másik Test között köszön vissza a terminálos darab Ádámjának áthatolhatatlan magányában.

Bár a MU Terminal és a Mancopy Dance Company előadása kapcsán felvetődő lehetséges kérdések árja egy messzi filozófiai dimenzióba vezethet, az előadás számomra két legeredetibb része mégis a hagyományos férfi–nő, Ádám–Éva jelenetekhez kötődik. Az egyik során a férfi állva tarja az őt karjával és lábával átölelő nőt. A mozdulatlan ölelést egyszer csak megtöri egy váratlan vállmozdulat, válaszolva egy francia dallam játékosságára. A véletlennek tűnő mozdulatból dallamra lüktető riszálás lesz, először csak játékos, önfeledt, tét nélküli, majd egyre inkább szexuális töltetű, vad és szenvedélyes, alig kordában tartható násztáncot idéző lüktetés. A másik szimbolikus jelentéssel erősen terhelt részben két női táncos mint élő marionettbábot mozgatja Ádámot. A feladat remekül működik, az Évák ide-oda hajtogatják Ádám karjait és lábait, olyan összhangban, hogy közben felmerül a kérdés: a bábos mozgatja a babát vagy a baba a bábost?


Helyszín: MU Színház

Időpont: 2011. szeptember 9.

ellenfeny.hu

 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)