FEMINA
There are no translations available.

fejes_adam_koreografiaxi_

fotó: Jókúti György
 

Erika Szujó megjegyzést fűzött a(z) Mu Terminal Dance Company - Femina című videóhoz

 - A zene szívbemarkoló és gyönyörű. A tánc megunhatatlan és felülmúlhatatlan. -

 

 

Közös érzék (?)

Kantnál találkoztam ezzel a kifejezéssel először: Sensus Communis-közös érzék.
Nyilván a kifejezés és az általa vagy a terminust használó filozófia iskolák gondolkodása eltér egymástól, mégis a kanti meghatározás jutott eszembe, mikor Fejes Ádám: Femina című koreográfiáját láthattam vidéken egy kisváros Művelődési Ház-ában Martfűn. Az előadás után hazánkban, pláne vidéken nem annyira megszokott, közönségtalálkozóra került sor, amiért külön köszönet jár Ádáméknak. Ezt a levelet, vagy ha szabad így neveznem „kritikát” is az Ő buzdítására bátorkodtam írni.

Femina=A Nő?
Az előadás a Nő-t, értelemszerűen a címből következtetve szándékozik megmutatni. Ki is, mi is a nő, egyáltalán meglehet-e határozni ízlés, tapasztalat, minta vagy valamiféle pszichológiai, lélektani ábrázolás által, vagy csupán egy „közös érzék” az, amely valóban meghatározhatja a Nőt, mint csodát, esetemben a férfi számára. Én nézőként így ültem be az előadásra, vártam a Csodát.

Az előadásban Én nem találkoztam a Nővel, de annál inkább a férfivel. A fiúk szinte minden pillanatban erősebben, férfiként jelentek meg a színpadon, mint az előadás címszereplői Nőként és gyanítom ez a koreográfia nem elhanyagolható problémája.
De maradjunk a Nőnél.

Érzés:
Ádám szerint a tánc egyik alapvető lényegisége, hogy érzéseket indukáljon, a táncos által megmutatott mozdulatok, a tánc, a zene által, nem feltétlenül egy intellektuális csatornának kell beindulnia, hanem egy érzetnek kell megjelenítődnie, megteremtődnie a nézőben. (bocsánat, ha rosszul emlékeztem)
A vizualitás, zene és atmoszféra által, de ezt már csak én mondom.
Intellektuálisan valóban nem tudott megérinteni az előadás, de nem is ez volt a célja.

Marad az érzés, de beszélhetünk-e közös érzésről, vagy nyilván vegyük evidenciának, hogy mindannyian mások vagyunk, így az kapott hatásokra is másként kell reagálnunk, másként érezzük a jót, a szépet, a rosszat stb. és fogadjuk el, játszunk el a gondolattal, hogy ez így van. Legyen így. Mégis, nézőként egy „köszönöm, hogy kényelmesen ülhettem” érzés volt a maximum, amit nyújtani tudott az előadás, de hangsúlyozom, ez az én szubjektív érzésem volt.
Ebben az értelemben, vagy inkább az én kontextusomban természetesen az, hogy beindít a nézőben, bennem valami olyat (szerelmet, vágyat, dühöt stb.) érzést, ami elrejtőzött valahol és a tánc hatásai miatt ezek felelevenítődnek benne, előhozódnak, felszínre törnek, katalizálódnak vagy valamiféle katartikus élmény éri a nézőt, jelen esetben engem. Ez nem történt meg. De akkor ez megint csak az én hibám. (?)

Ezt a levelet, „kritikát” teljesen pozitív szándékkal írtam, hiszen ha akad benne egy sor is, ami talán ugyanúgy elgondolkodtatja az alkotókat, ahogy Ők tették ezt velem, gondolkodásra sarkaltak, akkor minden bizonnyal hasznos volt ezt a levelet megírnom. Nem vagyok kritikus, csupán csak néző és nézőként szeretek belehalni kicsit abba, de legalábbis érezni, amit kapok a színpadon játszóktól. Ez a Femina esetében nem sikerült, de törekedni fogok arra, lehetőségeimhez képest, hogy az Ádámék által játszott minden előadást megnézzek.

És még egy gondolat:
A művészet nem lehet kevesebb, mint maga az élet. Vagy ha úgy tetszik, az előadás nem mutathat meg kevesebbet abból, ami szándéka szerint a kötelessége, mint amiért létrejött.
Az „univerzálisat keresem”, mondtam Ádámnak, és itt a Nőre gondoltam, aki talán minden férfiben egyformán, ha úgy tetszik kódolva van, de nyilván a „közös érzék” nehezen található meg egyszerre mindannyiunkban.
Pedig ott van, csak jól kellene vele bánni és talán mikor készként mutatunk, mutatnak fel nekünk valamit, nekünk, nekem nézőnek, akkor kellene nekifogniuk újra, hátha rátalálunk arra a közösre, ami még ott rejtőzik mindannyiunkban, akár kanti vagy fejesi értelemben is.

De mindazonáltal köszönöm a MU Terminálnak, Fejes Ádámnak, a táncosoknak a „vidéki” művelődési háznak, hogy láthattam és gondolkodhattam azon, hogy egyáltalán van e még közös érzék, de egy biztos, közös akarat igen.

Köszönettel és Tisztelettel: Milosits Dániel
 
 
- A Femina tánc, nekem akkor tetszett igazán, amikor hátulról simogatva közelíti meg a férfit, és ezek a meztelen vállak egymásba borulva és ölelő karokba forrnak.
A nőnek ez egy finom közelítése, nem törtetve és kihívóan, hanem mint a befogadó méh, lágyan átölel.
Egyébként a zene hatásos volt ehhez a jelenethez, kicsit olyan elhaló segélykiáltások, amelyeket csak a finom lelkű nők vesznek észre a férfiakban.
A táncnyelvéhez persze az ért legjobban, aki sokat beszél ezen a nyelven, nekem érzelmeken jut el ez a beszéd.


- Gyönyörű. Számomra a magányosok és a már megérkezettek együtt éléséről szól, gyengéden fogta a szívemet, kicsit szorította, de nem gyötört meg. Vágyni kezdek a szépségre, a közösségben repülésre, a fészek intimitására, a lemaradottak egymást vigasztaló talán holnapjára, és megint sajnálom, hogy nincs olyan fizikai bejáratottságom, hogy azt a nagy ívú hátrahajlást és közvetlen utána a zuhanást stabil szőgben és állóhelyzetben oly tökéletesen és biztonságosan kivitelezhetném, mint a középső táncos hölgy. Így marad nekem a néző ábrándozó poziciója, na meg a hallgató megnyugvó szerepe, és bizsergés, és vágyakozás, és várakozás. De ahogy magamat ismerem kb tizenöt perc mulva kipróbálom. De vigyázni fogok, tudom ez nem játék.
 

- nem volt rossz, de számomra nem sok mindent adott át.
Próbáltam a szimbolikára rálelni, első és legerősebb benyomás a nő maga. Mind valódi, vérbő, izmos, hosszú hajú, nőies nő volt.
A két srác mellékszereplőnek tűnt.
Az első rész a virágok, növények gyorsított felvételére emlékeztetett, ahogyan a növény a fényt keresi és eközben felfelé törekszik. Lehet hogy ez átvitt értelemben a párválasztást-keresést szimbolizálja?
Később kerültek képbe a fiúk.
A két fiú talál párt magának, két-három lány viszont nem, később egyik srác elől táncol a párjával, másik hátrább áll szintén egy lány mellett, hogy nem szimmetrikusan sorakoznak fel (elől a két srác hátul a lányok) ez talán azt jelenti hogy van akinek sikerül, van akinek nem párt találni. A vörös fényeffekt nem tudom mit jelenthetett. Mindenesetre a lányok tetszettek, ahogy a hosszú hajuk lobogott, ahogyan dobálták tánc közben.
 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)