Králl Csaba - Varázscilinder (V. évad - B)
There are no translations available.

MU Terminál, B est

A B estnél tartunk, a hat fiatal táncos idestova féléve dolgozik együtt a Terminál „inkubátorában". Ennyi idő elteltével már látszania kell az arcoknak, és kialakulnia a csapatszellemnek is. Jó hír: látszik és kialakult! De mi tűnik fel még?

Az, hogy az „előtáncoló" Grecsó-Egyed duónak jól áll a groteszk. Az, hogy Vladka Malá ismét hivatott érzékenységgel merül el a tiszta tánc rejtelmeiben. No meg az, hogy Fejes Ádám pedagógiai (háttér)tevékenysége ezúttal is meggyőzőbbnek bizonyult koreográfusi ambíciójánál. Igaz, a Boxed In nem új darab, hanem egy 2002-es, Nemzeti Táncszínházban bemutatott verzió felújítása, négyszereplősből hatszereplősre fazonírozva.

Idén már másodszor volt szerencsém Grecsó Zoltán és Egyed Beáta Konyhaasztal című kettőséhez, amely januárban elnyerte a SzólóDuó Fesztivál egyik különdíját is, de most még mulatságosabbnak találtam, mint a Millenárison (meghagyom: a MU intim tere is jobban passzolt hozzá). Itt a bizonyíték rá, hogyan lehet a kortárs táncot könnyed humorral megpörkölve groteszkbe csavarintani az egyperces novellák stílusában: tömören, frappánsan és szórakoztatóan. Grecsó kissé kelekótya szeretőt hoz, Egyed hasonszőrű, lökött kedvest. Apró, jelzésértékű gegekből építik fel a figurákat, de mindvégig a tánc marad a közös nevező, a továbblendítő és az egymáshoz visszahúzó erő. Bájosan bumfordiak szürke usánkaszerű fejfedőjükben, mintha valami 3D-s filmes animáció lúzer párocskája lennének. De azért a nyers, ragadozóösztön is megnyilvánul egy (szív)szorító ölelésben, hogy végül a „történet" - a stilizált nász során - a sikkantgatás élvezetében járatódjon csúcsra. Röpke darab, röpke tanulsággal: jó lenne máskor is látnunk őket a groteszk házatáján.

Ezt követően a prágai születésű, de már több mint tíz éve Magyarországon élő és dolgozó - a Budapest Kortárstánc Főiskolán Cunningham-technikát oktató - Vladka Mala 6 x 1 című koreográfiája már a terminálosoknak tette fel a mércét. Elsősorban azért, mert a mostani évfolyamnak eleddig nemigen nyílt alkalma ilyen stílusosan táncközpontú és finoman lírizáló kortárs műben kipróbálnia magát. Az eredmény igen hízelgő: a lányokra több, a fiúkra valamivel kevesebb feladatot hárító koreográfiában a kisebb, rutintalanságnak is betudható megingásoktól eltekintve mind a hat táncos feszes igyekezettel, a mozdulatoknak harmóniát, esztétikai élményt kölcsönözve áll helyt.

Már a tavalyi, Lábán-díjra nominált, Mennék című koreográfiában is feltűnt, hogy Malá milyen formagazdagon, mégis egységes stílusban fogalmaz. Ami a fiúk és lányok táncának eltérő karaktere ellenére is áll. A csupasz felsőtestű, fekete szoknyanadrágos fiúk variációira leginkább az erőfitogtatás, az ugrások, a dinamika a jellemző, a különböző színű lila pólót viselő lányokéra pedig a lágyabb, feminin mozgássorok. Szép, ahogy egy-egy kicsiszolt mozdulat szinte bekeretezi a koreográfiai mondatokat, vagy mint egy tengeralattjáró a hűs óceánban, hol felbukkan, hol eltűnik a szemünk elől. A darab egyenletes, tiszta szerkezetű, finom szövésű, kár, hogy Fejes Ádám világítása néhol túllő a kívánt mértéken, és helyenként - például erős püspökliláival - maga válik főszereplővé.

Vitán felül, Fejes Ádám is derekasan megdolgoztatja a táncosokat a Boxed In remixében. A táncosok, mint testüket olajjal kent ókori atléták, izzadságfürdőben fogadják a tapsot, s nem rajtuk múlik, hogy a darab roppant kínos emléket hagy maga után a nézőben. Fejes hallatlan elszántsággal igyekszik a kortárs tánc kívánalmainak megfelelni, de a mozgáshoz való strukturális és plasztikai viszonya meglehetősen felszínes, banális és modoros. Felcsippent, megvillant ezt-azt, legtöbbször minden rendszer és logika nélkül, mint egy bűvész, aki hol élő nyulat, hol színes selyemkendőket húz elő a varázscilinderéből. S ha véletlenszerűen itt-ott talál is egy-egy eredeti mozdulatsort, többnyire „használt cikkeket" sodor vele az ár. Ezt valószínűleg Fejes maga is érzékelheti, mert folyton cselt eszel ki, mi módon tupírozhatná fel darabjait. A № 5-ben a földet, most a világítást használta eszközül. Tömény, erős színek, mélykékek és pokolvörösek, tompa, sűrű fényfüggönyként nehezednek a színpadra. Fejes Ádám kezében a világítás ahelyett, hogy plasztikussá tenné, kiemelné, megtámogatná a testkifejezést, ellene cselekszik. Az utolsó jelenet érzelgős tánckettősében - mely a nyolcvanas évek expresszív balettstílusában fogant - a testszínű trikóba bújtatott táncosok szivárványszín bevilágítását a Moulin Rouge rúdtáncosai is bízvást megirigyelhetnék.

ellenfeny.hu

 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)