INSIDE - BELÜL
There are no translations available.

_dsc3969

fotó: KNI (Kővágó Nagy Imre)

Dániában, a koppenhágai Dansehallerne színházban, 2012. November 22/23.-án játszott előadásunk után, másnap a színház titkárságára a következő nézői levél érkezett:

Tak for i går. De tre ungarske kvinders ”jorddans” var en fascinerende, poetisk og stærk oplevelse. Dem ville vi gerne se mere til.
Allan (Andersen)

Thank you for yesterday. The "Earth Dance"The three hungarian women was a fascinating, poetic and strong experience. I would love to see more of them (this company)
Allan (Andersen)

Köszönet a tegnapi előadásért! A "Földes Tánc" A három magyar nő, bámulatos volt, költői és egyben erős élmény. Nagyon szeretnék többet látni tőlük (az együttestől)
Allan (Andersen)

Belül –gondolatok Fejes Ádám Inside című koreográfiájára


A szeme sarkából visszatükröződik valami különös…talán a fény…az a fény, ami a reflektorokból csapódik az egyik táncos szemébe. Ezt csak én látom (gondolom). Vagy látják mások is, de nem törődnek vele. Ezt is csak gondolom. De ezt már csak később.

Aztán hazafelé megkérdezem a gyerekeimtől, hogy miről szólt az előadás, vagy egyáltalán mit is jelentett nekik. Anna tizenkettő, Kristóf nyolc…de már lassan tizenhárom, kilenc. Telik az idő. Majdnem otthon.

A háromszög keretet alkot a négyzet keretén. A háromszög emberkerete a négyszög földkeretén. Minden tiszta, még zene sem szól. A fekete föld is valahogy nem akar több lenni, mint fekete föld.

Kristófot nem érdekelte, unta. Anna az angyalokról és mennyről beszélt, szerinte ez valami bogárháború, de mindenképpen a két férfi, akiket egyébként nők táncolnak, küzdenek a nőért, aki egyébként nő.

A mozdulatok ismétlődnek, időnként még egyformán, aztán hibásan töredeznek föl a fekete-földön, semmi különös, csak három NŐ, akik valahogy mégis ott vannak. Jelen. Be akarom szívni azt a fekete-földet. Magamba.

Anna szerint a három lámpa, ami hátul felfüggesztve szántja a teret a kimenekülésre való. Kijutni. Innen. Csak valahogy mégis ottmaradnak. Nem tudnak kijutni, mert küzdenek, és az egyik nem engedi a másikat.

A csenden átszivárog a zene. De amúgy folyamatosan jelen van. Bennem. Csak most engedődik meghallani. A mögöttem ülő férfi folyamatosan krákog. Unja. Legszívesebben pofán vágnám. Tisztelet.

Anna két órán keresztül készült az előadásra, majdnem tizenhárom. Majdnem Nő. Kérdeztem, hogy miért, erre azt válaszolta, „tiszteletet kell adni a táncosoknak, így fejezem ki” én pedig bölcs apaként azt válaszoltam, hogy ha nem beszéled és krákogod végig az előadást, az már elég tisztelet lesz a táncosoknak. Erre a mögöttem ülő férfi…Kívül marad.


A lányok agyaggal összekent teste belecsapódik a földbe. A fekete-földet, amit nedvesnek hittem felszárít az odacsapódott test. A zene nem engedi meg a teljes extázist. Nekik. Nekem engedhetné. Hogy egy kicsit bentebb kerüljek. Szándékos.

A művelődési ház melletti bevásárló központban virslit veszünk és mustárt (majdnem elkésünk). Már otthon. A mikró sípol, Anna és Kristóf esznek, Anna bánkódik, mert talán többet nem viszem őket. „Ez is Kristóf miatt van”-mondja.


Amikor rám néznek, vagyis úgy tűnik, hogy engem néznek, mintha azt mondanák. „Ez csak játék”. És valóban úgy tűnik, mint egy játszó-TÉR. De tud működni, mert elhiszem, mert be tud vonni. Belülre. Mint az egyik táncos szeme sarkából visszatükröződő KÜLÖNÖS (fény).

Januárban Femina, februárban Inside, márciusban még nem tudom, de persze…elviszem őket, jó egy kicsit bentebb tudni a gyerekeimet, olyan sokat vannak kívül.

Aztán elhatároztam, hogy nem fogok itt okoskodni, meg bölcselegni. Hogy mit is jelentett az előadás, és mi volt a tartalma. Nem érdekel. De gondolom senkit, mármint a bölcselkedésem. Egy azonban biztos. Szerettem volna táncolni azon a fekete-földön. Még ha kívül is kellett lennem. Azért jó, hogy ott lehettem. Mégis belül.

Aztán még egy gondolat:

„Engem a színházban nem a történet érdekel. És az úgynevezett gondolatok sem érdekelnek. Irodalom, filozófia dolga. Engem a színházban az élő testek között kialakuló viszonyrendszer érdekel. A kép, de a szónak egyáltalán nem képzőművészeti értelmében. (…) Az élő emberi test érzékiségéből kialakuló képi érzet érdekel. Ami persze valamiféle történetet is kirajzol, s a történetből gondolat is préselődhet.“
Nádas Péter

Köszönettel: Milosits Dániel                                                                                2012-02-23

 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)