Vida Virág - Minek nevezzelek? (VII. évad - A)
There are no translations available.

Ha iskola, akkor elnézőbbek lehetünk a hibákkal, méricskélhetjük a „növendékek” adottságait; háttérbe szorul a koreográfia megítélése, mert módszertani tudatosságra való törekvés miatt felmentést kaphat a mellé nyúló koreográfus.
Felvonult a MU Terminál legújabb, immár hetedik évfolyama. A csapat élén két – már színpadhoz szokott, beérett – táncossal, Asztalos Dórával és Hoffmann Adriennel, akik korábbi terminálos tapasztalataikkal segíthetik idén az iskolatársulatot. Hoffmann Adrienn nemcsak táncol, hanem Fejes Ádám mellett alkotóként is részt vesz a munkában. A második rész koreográfusaként Nemes Zsófia tűnik fel, aki közel negyvenperces előadást hoz létre. A két rész – Honnan hová? és Amikor elered az eső… – hangulatában ellentétes, ám oktatásközpontú koncepciójában hasonló előadás.
A MU Terminállal kapcsolatban mindig ugyanaz a kérdés merül fel: oktatási rendszeren kívüli iskolaként vagy alkalmi társulatként tekintsünk-e rá. Ennek is, annak is megvannak az előnyei, hátrányai. Ha iskola, akkor elnézőbbek lehetünk a hibákkal, méricskélhetjük a „növendékek” adottságait; háttérbe szorul a koreográfia megítélése, mert módszertani tudatosságra való törekvés miatt felmentést kaphat a mellé nyúló koreográfus. Ha társulat, akkor előtérbe kerül a mű és egy bizonyos szint teljesítését várjuk el a táncosoktól. Igaz, az A-tól C-estig hosszú az út, és sokat formálódnak az előadók az egy év alatt, mégis voltak évek, amikor már az évad elején a mérleg nyelve ide vagy oda elbillent. (Gondoljunk csak a Gergye-féle Cyklon „B”-vel fémjelzett évfolyamra.) Idén a mérleg nyelve a (lány)iskola felé billen. Talán a nemi arányok is szerepet játszanak ebben. Az egyetlen fiú egyelőre még marginálisan létezik a lánykolónia mellett.

Fejes Ádám és Hofmann Adrienn koreográfiája a Honnan hová? meglepően színes produkció a jórészt komor színekhez és visszafogott szcenikához szoktatott kortárs előadások sorában. Külsőségeiben több jelenetben inkább a show műfajú nagyprodukciók sztereotípiáit idézi és karikírozza. Részesei lehetünk például groteszk musicalbohózatnak, kapunk francia lokálélményt, és láthatjuk napjaink divatbemutatóit eltúlzott, erotikus felhanggal. Később a diszkó- majd a rapkorszak szögletes mozgású neonvilágát is felemlegeti a koreográfus. Gergely Attila remek zenei montázsán keresztül végül eljutunk az underground videoklippek már-már kortárs táncnak nevezhető térdvédős, sportos feketébe öltözött tánckaráig. A koncepció lehet akár időbeli és térbeli utazás (így általános és szubjektív élmény), egy azonban biztos: Fejes Ádám nem riad meg a giccs eszközként való használatától. Időbeli utazásként korszakokat sorol fel, és felteszi a kérdést: honnan hová? Egyfajta térbeli vetületként Fejes megmutatja a táncosok elhelyezkedési lehetőségeit, az előadóművészi munka kíméletlen megpróbáltatásait, melynek manapság ki vannak téve a pályakezdők (olykor rangon aluli munkákkal, haknikkal, néha megtisztelő felkérésekkel).

A lányok minden jelenetet átélnek, ki kevesebb, ki több odaadással. Van köztük olyan, aki szívós munkával minden etapban maximálisan igyekszik teljesíteni, van, akinek láthatóan csupán játék a szereplés. Van, aki kevesebb energiát fektet be, és lebegve asszisztál, saját magát gyengébb minőségbe degradálva. Az élcsapat egymással verseng, a csapatmunka háttérbe szorul, egymásra licitálva hasítják a levegőt a karok és lábak, égnek a szemek a sodró lendületű kombinációkban. A színpadkép színei a kosztümök és a jól hangolt fények (Katonka Zoltán) révén folyamatosan változnak. A darab egyetlen férfi szereplőjének, Miklósy Alexnek kevés mozgás és annál több gag jut, de megtudjuk róla, hogy vannak komikusi adottságai; másban azonban egyelőre nem tud kibontakozni.

Más helye lesz a férfi szereplőnek Nemes Zsófi koreográfiájában, a Ha elered az eső…-ben. A PR-Evolution Dance Company művészeti vezetője szentimentális hangvételű, bátor kísérletezésnek kevéssé nevezhető koreográfiát készít a gyakorlótársulatnak. Miklósy Alex komolyra hangolt szólót kap, és bár megoldja a feladatot, feltűnik izmainak kötöttsége, valamint balansz-bizonytalanságai, melyeken a jövőben még úrrá kell lennie. Kevesebb szakmai kivetnivalót látni a női táncosokon. A fekete csipke felsőbe és harisnyába öltözött lányok felszabadultabban is mozognak az elegáns és kényelmes jelmezben, mint az előző koreográfiában. Munkájuk általában pontos, és Nemes Zsófi figyel arra, hogy mindenkit egyenként megmutasson: egyénre szabott rövid szólókat is kreál. Mindenki más téren jó, az egyik táncos rendkívül magasra lendíti lábát, átfeszített lábfejjel, a másik a kézfejét használja remekül, a harmadik arca igen kifejező és szuggesztív, a negyediknek folytonos, rendezett harmóniában mozog a teste. Talán ez a sokszínűség is az oka, hogy összességében mégsem egységes a látvány, és inkább iskolai kiválóságok csoportjának hatását keltik a MU Terminál idei tagjai. Igaz, a Fejes Ádám darabjában heterogénnek tűnő társulat most valamivel homogénabb, jobban működik a csapatmunka, de az alkati eltérések és az előadói képességek különböző intenzitása egyelőre az amatőr társulatok közé sorolja az alkalmi együttest. Nemes Zsófi is mintha ezúttal nevelő-oktató célokat tartana elsődlegesnek, esztétikus, jól táncolható mozgásokat alkot, kellékhasználatot is alkalmaz. A címre reflektálva esernyőket hoz be, melyekhez közhelyes, de kedves jelkép is társul: a fekete ernyők között a darab végén a fiú egy vöröset nyújt át a távolodó lánynak. A kellékek azonban összességében kihasználatlanok maradnak. Bizonyos jelenetekben felmerülhet, hogy a táncosok maguk az esőcseppek, mert a mozdulatok ritmikájában – kis fantáziával – a szemerkélő esőt hallhatjuk meg. Ám ez a gondolat hamar elillan, amikor az illusztratív mozdulatok betüremkednek az absztrakt mozgáselemek közé.



MU Terminál A est

Honnan hová?
Zene: Chemical Brothers / Nicolas Jaar. Jelmez: Hoffmann Adrienn. Fény: Katonka Zoltán. Koreográfusasszisztens: Asztalos Dóra. Koreográfus: Fejes Ádám / Hoffmann Adrienn.
Előadók: Asztalos Dóra, Balázs Dominika, Barabás Anita, Csernus Anita, Csongor Nóra, Hoffmann Adrienn, Horváth Adrienn, Miklósy Alex, Rózsa Barbara, Palotás Edina, Veres Flóra.

Amikor elered az eső…
Zene: Gergely Attila. Jelmez: Hoffmann Adrienn. Fény: Katonka Zoltán. Koreográfus: Nemes Zsófia.
Előadók: Balázs Dominika, Barabás Anita, Csongor Nóra, Miklósy Alex, Rózsa Barbara, Palotás Edina, Veres Flóra.

MU Színház, 2011. november 25.
tanckritika.hu

 

 
Copyright © 2005 - 2017 MUTERMINAL. Powered by ICD 2000 Kft.
Hungarian (formal)English (United Kingdom)